Balaskó Vilmos - Élet ​a föld alatt

A képeken látható, jó állapotban! 

Az éveken, évtizedeken át a különös "palackpostába" - három vaskos iskolásfüzetbe - zárt üzenet, Balaskó Vilmos, jelenleg Máramarosszigeten élő nyugdíjas református lelkipásztor üzenete végre eljut az igazi és a legbecsesebb címzetthez. az Olvasóhoz.
Az utóbbi egy évtizedben könyvtárnyi visszaemlékezés, vallomás, interjú látott napvilágot a román kommunista diktatúra atrocitásairól, a román börtönök embertelen világáról. Ezek a visszaemlékezések, vallomások szinte kivétel nélkül az 1989 decemberi "Nagy Rendetlenség" után íródtak, szerzőik akkor mertek nyíltan beszélni szenvedéseikről. Balaskó Vilmos akkor vetette papírra sorsa legnagyobb tragédiájáról szóló feljegyzéseit, amikor ezért a legdrágábbal, az életével fizethetett volna. Ha 1983-ban - amikor a különös, az utókornak szánt "palackpostát" megalkotta - ezek a füzetek a hírhedt Securitate kezébe kerülnek, minden bizonnyal végrehajtják rajta az 1958. október 6-án a Kolozsvári Katonai Törvényszék nagyváradi fiókja által kimondott halálos ítéletet!
Az íráskényszernek, a vallomástevésnek milyen felemelő csodája: az íróember akár élete kockáztatásával, a biztos pusztulás tudatában is rögzíti mindazt, amit fontosnak tart elmondani! Balaskó Vilmos emlékirata éppen azáltal válik egyedülállóvá, hogy a végtelenül szerény, befeléforduló, halkszavú lelkipásztor a mind jobban bekeményedő Ceausescu-diktatúra, a legvadabb terror időszakában sem tud ellenállni a fehér papír kihívásának, viviszekcióra emlékeztető őszinteséggel jegyzi le a letartóztatás, a vallatások, kínzások, az ítélethozatal, a siralomházban, majd a különböző börtönökben végigélt szenvedések minden fontosabb mozzanatát. Az is egyedülállóvá varázsolja ezt az emlékiratot, hogy Balaskó Vilmosnak sietnie kellett - az éjszaka csöndjében, a magány félóráiban - az emlékirat elkészítésével, mert a börtönben elszenvedett vallatások, kínzások hatására napról napra halat a megvakulás felé! A fehér papírnak vallotta meg élete legfontosabb titkait, rögzítette szülőfaluja, Szalacs páratlanul gazdag szokásvilágát.