Kantár Csaba - Öntörvény(alkotás) - Dogmáim prózában

A képeken látható, szép állapotban. 

Észre kell venni, hogy az erő, az energia, a gyógyír ott rejlik abban az évezredes tudásban, amit megszereztek, ápoltak és gondosan elraktároztak az őseink. Ott van a száz éve gyökeret vert fában, az éltető napfényben, az irányadó csillagokban s a holdban, a szülő anyában, a kölykeit féltő vadban, a táplálékot adó földben, a finom vizű patakban, ott van az emberben, álmaiban, távolba révedezésében, magába menekülésében, ott van, amikor ad, amikor örül, amikor szenved, könyörög, imára kulcsolja a kezét, amikor seb nélkül is képes fájdalmat érezni, amikor haszon nélkül is képes nevetni. Ott van minden jó forrása, mindené, ami nemesít, gazdagít, s eljuttat a tudás legmélyére, ahol nincs többé kétely, félelem és bizonytalanság, csak örökkévalóság és szeretet.