Kiss László - Szindbád nem haza megy - Dedikált!

A képeken látható, szép állapotban. Dedikált! 

…apa ​meg egyszer a fürdőszoba ablakát ütötte, amikor hazajött a kocsmából, seprűvel, mert hatodika volt, december, és én tényleg elhittem, hogy a Mikulás az, s bizonyára nem hevertem ki aznap éjszaka a csalódást, mert hajnalig hánytam az idegtől, bár nagyon jól tudom, hogy nem lett volna szabad túlértékelnem a dolgot, nagyon jól tudom, hogy az élet ilyen, hogy gyakran éri az embert csalódás, mindenesetre anya pszichiáterhez is küldött, de most már nagyjából jól vagyok, ezredes úr, most már, mondhatom nyugodtan, rózsaszínben látom a világot, ami, ugye, a legpocsékabb szín, és már telefonáltam a haveroknak, hogy mi legyen, mit lehet ilyenkor tenni, amire ők azt mondták, hogy az idő mindent begyógyít, de, kérdem én, ezredes úr, hogyan gyógyíthatna be bármit is az idő, mert, ezredes úr, nehogy már az ökör szántsa a hajtót, egyébként ha már az időről: a horgászathoz, ezredes úr, szenvedni kell, baromi sokat kell szenvedni, tudod, fagyoskodni kell télen, és meg kell dögleni az augusztusi kánikulában, remélem, ezredes úr, érthető, és akkor a hal még nem is a végeredmény, mert minden csak az után jön, minden, drága ezredes úr…