Kötter Tamás - Ikea, vasárnap

A képeken látható, jó állapotban! 

„Egyre inkább gondolom azt, hogy kétféle író létezik. Az egyik, akit csak a szöveg hogyanja, az elbeszélés és a csacsogás érdekel. Aki kifejezetten élvezi, hogy csacsoghat.
A másik fajta író számomra kedvesebb: az nem akar írni. Az azért csinálja ezt az egész irodalomnak nevezett valamit, mert világok ütköznek benne. Két óriási földdarab feszül egymásnak, recseg, törik a víz alatt. Azért ír, mert máshogyan nem tudja elvezetni ezt az óriási energiát, és még így sem biztos, hogy nem hal bele a végére. Kötter ezek közé az írók közé tartozik. Világok ütköznek benne. A hősei mind valami helyett tesznek valamit, valami hiányt rajzolnak körbe, próbálnak kitölteni a fogyasztói társadalomban. Kötter a nyelvünkön beszél:
Ettől a hiánytól szenvedünk mindannyian."
Jászberényi Sándor

Nagy lakoma után éhesnek maradni bosszantó, nevetséges és mélyen szomorú. Kötter Tamás három novelláskötet _(Rablóhalak, Dögkeselyűk, A harcból nincs elbocsátás)_ után erről az éhségről mesél első regényében.
Két negyvenes ügyvéd ül a menzán – kezdődik, akár egy viccben. Kollégák, jómódúak, családosok. Nyáron a tengerpartra, télen síelni járnak, drága autókban utaznak drága éttermek felé. Irigyelnénk őket, ha nem marná mindkettejük gyomrát ugyanaz az elégedetlenség. Mi vezet az édes középszer unalmához? Míg a főszereplő, Karcsi már a kiutat keresi a boldog boldogtalanságból, mi elgondolkodhatunk: van annál rosszabb is, mint IKEA-ba járni vasárnaponként?