Rudolf Steiner - A nevelés művészetének szellemi-lelki alaperői

A képeken látható, jó állapotban. Néhány oldalon ceruzás - színesceruzás aláhúzások vannak. 

Az ​egész tanításnak a nevelés szolgálatában kell állnia. Tulajdonképpen nevelünk, és bizonyos módon az oktatást is arra használjuk, hogy neveljünk. Magából az életből tanítunk és nevelünk. A világ feladja a rejtvényeket, de itt áll az ember. Az ember a szintézis, az összefoglalás, és rajta keresztül lehet eljutni a világ rejtélyeinek megoldásához.

Az embert azonban még nem ismerjük helyesen. Itt kell újrakezdenünk. Ez az a válasz, amely visszairányít a kezdethez. Meg kell ismernünk az embert, aki válaszként szolgál számunkra. Így mindig újra rejtélynek kell éreznünk magunkat. Minden új ember egy rejtély, amelyen dolgoznunk kell.
A tanárnak olyan tudományra van szüksége, amelynek alapján szeretheti az embereket, mert mindenekelőtt saját tudását, saját megismerését kell szeretnie. A Waldorf-tantestületnek nincs elkülönített pedagógiája és didaktikája, hanem világnézet van, amely folyamosan úgy irányítja, hogy miközben megtanulja megismerni az embert, ösztönös nevelési impulzusokat kap, és a nevelést illetően ismét naivvá válik.
Az ember általában csak a pillanatoknak él. Arról van szó, hogy megtanuljunk élni az időben az egész élet folyamán. Akkor a szellemi világ átlátszóvá válik számunkra, és ha testünk ezen a módon átlátszóvá válik, akkor valóban a szellemi világot látjuk magunk körül.