Steinbach József - Végső tanulság - Üzenetek a Prédikátor könyvéből

A képeken látható, szép állapotban. Az előzéklapon ajándékozási bejegyzés van.

Tizennégy ​kérdés, tizennégy napra, és egy életre

Steinbach József igemagyarázatai többek egyszerű reflexióknál, a tudatosságot a kötete felépítése mutatja. Tudja, honnan indul és hová akar eljutni. Mindezt alátámasztják a fejezetcímek, ezek a végig rendkívül találóan kiválasztott kérdések. „Emlékezzünk?”, kérdezi az első, „Kibírjuk?”. Majd egyre feljebb emelkedik a lélek a gyönyörködés, a bölcselkedés, a munkálkodás után eljut az utolsóig: „Emlékezzünk?”. A rövid üzeneteket a tartalomra rezonáló történetek, művészi alkotások, vagy életpéldák teszik élővé. Mert a kötetet olyan ember írta, aki József Attilát, Apollinaire-t olvas, Ákost és operát hallgat – nyitott szemmel és füllel jár a világban. A gyönyörű fotók, amik a püspök-szerző saját felvételei, arról árulkodnak, hogy nem csak látja, de meg is érti a világban rejlő üzeneteket.

A felesleges beszédet az utcán eldobott csikkekhez hasonlítja, és végül kimondja azt is, hogy tudatosan visszatartja magát az akadémikus okoskodástól, nehogy a Szentlélek munkáját megölje: „Befejezem, mert bölcselkedéssé lesznek szavaim, és elvész a felülről való bölcsesség.” Óriási szükség van erre a letisztultságra! Kézbe venni egy szép könyvet, s azzal a megelégedettséggel olvasni bele, hogy nem hajt a teljesítmény kényszere. Ráérek minden nap csak egy kicsit elolvasni belőle, éppen annyit, amit végig tudok magamon szűrni, hogy megtaláljam saját világomat a Prédikátor könyvének üzenetei között.
(Jakab-Köves Gyopárka)