Surányi Dezső - Gyümölcsöző sokféleség - Biodiverzitás a gyümölcstermesztésben (2. bővített kiadás)

A képeken látható, olvasatlan állapotban.

A Gyümölcsöző sokféleség – Biodiverzitás a gyümölcstermesztésben c. könyvünk 2002-ben jelent meg, amelyet az olvasók érdeklődéssel fogadták. A recenziók közül kiemelhető Fekete Gábor akadémikus véleménye a Magyar Tudomány 2003. évi 6. számában. Az érdeklődés jele volt a kötet gyors elfogyása és beépülése az egyetemi tantárgyak sorába. Már Mózesnek iránymutatása volt a gyümölcstermő fákról a Tórában: „Egyél róluk, de ne vágd ki azokat… (kivétel), amelyekről tudod, hogy nem termett ehető gyümölcsöt.” (5 Móz 20, 20) Az, hogy a fáknak volt/van „Új Éve” január végén, február elején – nem is meglepő. (Részletesebb a Biblia természetrajza (2000) c. könyvemben olvashatnak róla.) Nálunk ez talán őszre vagy a tavaszi fatelepítésekre lenne vonatkoztatható.. Idevalónak érezzük Lukács evangéliumának egy részletét is: „Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A fát gyümölcséről lehet megismerni” (Lk 6, 43) A gyümölcsfák, a gyümölcstermő növények nem hiányozhatnak az emberi kultúrából, különösen olyan nagy tájban, ahol id. Plinius Historia Naturalis-ában Pannonia leírásában – közvetett módon – de van utalás akár a római tartomány, akár érthető a Kárpát-medence területére is. Olyan terület az, ahol számtalan vadon termő gyümölcsfaj élt s él, illetve meghonosult. Legalább kétezer évre visszatekintve a Kárpát-medencei „gyümölcs-hagyományok” az ökológiai, etnikai és gazdasági adottságok a gyümölcsfajok-és fajták, termesztési módszerek és a táplálkozási szokások olyan sokféleséget teremtettek meg, hogy az csak alkalmas eszközökkel rendelkező szerzőnek kezébe adhatja a közzététel lehetőségeit. 17 fejezetben – vagyis a 2. kiadásban, bővebb terjedelemben – és közel kétszáz rajz, kép, térkép felhasználásával a szerző azt hangsúlyozza, hogy – igaz, hogy vannak a fajtahasználatban is divatok, világ-trendek - , de a múltunk gyümölcs értékeit nem szabad megtagadni: lenni kell területnek, anyagi eszközöknek, személyi kapacitásoknak és szervezeteknek, amelyek a gyümölcs-történelmünk értékeit is fenntartják. Az örök Plinius előszava zárja soraimat: „Tevékenységünket a múzsáknak szentelve, talán pár órával tovább élünk.” Reményeink szerint még további évszázadokig…