Rácz Olivér - Vasszegekkel ​veretel

A képeken látható, szép állapotban. 

„Az ​idő megtermi a maga embereit, akár a föld a termést. A jó termést meg a rosszat is. »Asszony, az idén két puttonnyal behordhatjuk az egész szőlőt, verje meg a nagy Isten. Hordót is kár kénezni: megihatjuk mustnak…« »Ne káromkodj, ember, majd ad az Isten jobb termést jövőre…«
Ha ad, hát ad. De van úgy, hogy a dudvának kedvez, káromkodhatsz, amennyit akarsz, elburjánzik az egész hétszentség. Ne káromkodj! – tűrd fel az inged ujját: jelek sokasodnak.
A provokátor – ha az volt – a jelekhez tartozott. A védőoltás is gyulladást okoz. Csakhogy az ember általában nem szereti maga elé képzelni a kellemetlen lehetőségeket. Éppen ezért nem is védekezik ellenük. A várható és nagyon könnyen bekövetkezhető lehetőségek ellen. Lehetőségekről van szó, nem képtelenségekről.”
Rácz Olivér új regényében megelevenedik a múlt, az idő nemcsak embereit termi meg, hanem történelmünket is. S a tények és lehetőségek sora a műben lebilincselő eseményfolyammá rendeződik, a jeles szerző művének előnye olvasmányossága és szuggesztíven megformált, közös igazságai, melyek oly ismerősek számunkra, hogy joggal tudjuk és fogadjuk el őket a magunkénak,